Régiségeket nem csupán aukciókon vagy múzeumokban, esetleg gyűjtők féltve őrzött szobáiban találhatunk, hanem olyan helyeken is, amelyekről nem is gondolnánk, hogy ilyen jellegű értékeket őriznek. Melyek ezek a helyek? A padlások, pincék, de a nagyi szekrényeiben, szekrényeinek tetején, falán, fiókjában ugyanúgy előfordulhatnak.
A régi öregek nagy része nem foglalkozott a tárgyak értékével, használták őket, míg azok teljesen tönkre nem mentek, aztán szereztek helyettük másikat. A nagymamák, nagypapák holmijai között éppen ezért nagy értékű régiségeket is lehet találni. Lehet ilyen egy borotvakészlet, varrókészlet, fém olló vagy csak egy étkészlet is, melyet nagyszüleink az ő szüleiktől örököltek, és a tárgy vagy tárgyak már generációk óta a család tulajdonát képezték.
Sokszor számtalan generáción át öröklődik egy tárgy, és a jobbik eset az, mikor nem dobják ki, nem égetik el, vagy nem ajándékozzák, adják el, hanem elteszik egy félreeső helyre porosodni, mert onnan még megmenthető. A lomtalanításkor előkerülő régiségekre nagyon sokan vadásznak. A fővárosban már a törvény tiltja az úgynevezett lomizást, de ez sem tartja vissza az értékre vagy sokszor egyszerűen csak ingyen holmira vadászókat. A főváros úgy határozott, hogy minden, ami az utcára kerül, az adott kerület önkormányzatának tulajdonát képezi, ily módon összegyűjteni, válogatni belőle, avagy az egészet felpakolni egy platóra és elvinni, eltulajdonításnak minősül. A határozat két éve lépett életbe, de eddig még nem sikerült betartatni, bár törekvés sem igazán volt rá. A lomizók nagy része nem műértő, nem ért a régiségekhez, csupán könnyű gazdasági lehetőséget lát bennük. Amiről azt hiszik, hogy jó áron eladható, azt elviszik a piacra vagy felteszi valamelyik, erre alkalmas oldalra. Egy hozzáértő ezek között észreveheti az értéket és jó áron juthat kincsekhez, míg az, aki nem rendelkezik a kellő ismeretekkel, nem ismeri fel a lehetőséget, vagy megvesz valamit, aminek igazából nincs is értéke.
Aki mindenképpen régiséget akar gyűjteni, vagy szórakozásból, vagy tiszteletből, vagy befektetési szándékkal, de nem akarja kitanulni, amire szüksége lenne, az fogadjon fel egy hozzáértőt, különben becsapják, vagy lemarad nagy lehetőségekről. Természetesen bele lehet nyúlni a jóba kevés hozzáértéssel is, de a profizmus, az idő és energia befektetése minden egyes dolognál meghozza a gyümölcsét, legyen szó sporttevékenységről, tanulásról vagy antik tárgyak gyűjtéséről. A régiségek értéke, valódisága ráadásul sok olyan apróságon múlik, amit néha még a hozzáértők sem vesznek elsőre észre.